Tenerife

Sherlock és Watson Tenerifén

2025. január 17-24.

Úgy indultunk neki, hogy januárban egy baromi jó, élményekkel teli lovas nyaralásra megyünk, aztán a végén egy oknyomozó út lett belőle, ahol végül két dolognak is a „végére” jártunk. Kezdjük az elsővel:

1, November elején találkoztam a Tenerife Horseback hirdetésével, ami 500 euróért egy hetes lovas kalandot ígért, repülővel, teljes ellátással, szállással, transzferrel, mindennel. Kérdeztem a szervező lányt, Farkas Rebekát, hogy mi nincs benne ebben az összegben és azt mondta, hogy ha akarunk magunknak venni valami szuvenírt, vagy vmi nyalánkságot, az nincs, egyébként full koszt és kvartély...

Na ez baromi jól hangzott, így mondtam a barátnőmnek, az én Rebekámnak, hogy milyen jó lenne erre kimenni. A félreértések elkerülése miatt, az én Rebekám úgyis Ana Millerként van fent a fb-on, így rá Ana-ként fogok hivatkozni. Neki is tetszett, így megbeszéltünk, hogy megyünk.

Elkezdtem levelezni a Rebekával, de kb a 3. Messenger üzenetváltás után közölte, hogy itt a számlaszámom, ide kell a teljes összeget előre elutalni.....

Háááááát, azért ez így elég erős. Próbáltam utánakeresni, megnéztem az oldalát, zárt csoport. Volt fent egy csomó lovaglós kép, aminek a 90%-án csak ő van, és nincsenek alatta kommentek.... fura. Én voltam nyáron lovastáborban Anáéknál, ami baromi jó volt, úgyhogy mikor felkerültek a fb-ra a képek, odáig voltunk meg vissza és kommenteltünk róla hosszasan és lelkesen. Még az AI-t is megkérdeztem, hogy tud-e róla vmit, de nem. 

Megírtam a lánynak, hogy figyu, tökre nem sok bizalmam van az egészhez, mégis mondjál már valamit, vagy írjál már valamit, vagy legyen már valami, mert így hogy a francba utaljak neked???

Átküldött egy lányt, hogy ő volt már kint nála, megkérdezhetem. Ok, ez már egynek jó.

Felhívtam a lányt és beszéltem vele. Megerősítette, hogy ő tényleg volt kint, Rebeka létezik, valóban vannak lovai, túrázott is vele, és nagyon szuper volt minden. Eddig csak önkéntesek voltak kint, januárban lesz az első fizetős túrája..... Na mondom akkor lehet csak béna, meg fiatal, meg nem tudja hogyan kell csinálni, stb, adjunk neki egy esélyt, hiszen ha létezik és lovai is vannak, akkor már csak eltúrázgatunk odakint. 

De ettől függetlenül folyamatosan villogott egy bazi nagy piros (mit piros, vörös) lámpa, csak annyira szerettem volna, ha ez igaz és Tenerifén lovagolhatunk az óceán parton, hogy elhessegettem és nem vettem figyelembe. Mondtam a kétségeimet Anának is, de ő is azt mondta, hogy vállaljuk be és menjünk, úgyhogy belevágtunk.

Jött a következő érdekes: a repjegyet ő veszi jan 18-24-ig. Megnéztem január 18-án nincs közvetlen járat Tenerifére, amit ő választott az egy 23 órás utazás lett volna, egy 16 órás átszállással Milánóban, ahol majd ő bérel nekünk egy hotelszobát (500 euróból még ezt is??)

Mondtam, hogy nincs az az isten, hogy én 23 órát utazzak, amikor 17-én van egy közvetlen járat, ami 5,5 óra. 

Mondtam neki, hogy akkor én megveszem a repjegyet és csak az azon felüli részt utalom. Oké.... Így történt, hogy a bazi nagy piros lámpa villogásának fényében elutaltam neki 2x400 eurót és megvettem magunknak a repjegyeket jan 17-24-ig... 

Később kiderült, hogy akivel beszéltem a barátnője, edzője, aki egy cuki lány, aranyos és kedves, és ő nem is tudott volna mást mondani, de én meg azt hittem, hogy egy kívülálló semleges személy.... De ő rendes volt, nem akarom belekeverni, ezért nem említem a nevét.

Na szóval, az utazásig volt még idő, így néha próbáltam vele kommunikálni, de olyan kurtán-furcsán jöttek tőle a válaszok, volt, hogy napokkal később, stb.

Aztán jött a feketeleves, amikor is elindult a lavina lefelé a lejtőn. A fb-on az egyik este (talán jan 8.) láttunk egy posztot, hogy van-e más is, aki holnap utazott volna Tenerifére Farkas Rebekához, mert az indulás előtti este lemondta, betegségre hivatkozva....? Hogy mi???

Ők lettek volna ez első turnus (mi a második) és le lettek mondva. Akkor elkezdtünk írogatni neki mi is, hogy halló, mi a franc van? De semmi válasz nem jött, nem is nézte az üzeneteket. Hívtuk telefonon, de nem vette fel. Aztán egyszer csak írt, hogy ő most covidos lett valamikor decemberben és emiatt lemondja az utat. Aztán fertőző bőrbetegségre hivatkoztak, majd egy lehetséges műtétre.... (Ezekre nem térnék ki.) Akkor mindenki írta neki, hogy utalja vissza a pénzt. Jaaa, azt nem tudja... Miért is nem? Mert az ő már elköltötte... Mire basszus? Állítólag karámfára....

Hogy lehet előre elkölteni azt a pénzt, amiből neki szolgáltatni, repjegyet, szállást, kaját kellett volna nekünk vennie? Elkölteni a profitot lehet, nem a szálláspénzt...

Velünk utána nem nagyon kommunikált, akkor megírtam neki, hogy nekünk megvan a repjegyünk azt én vettem, mi akkor is kimegyünk, ha a fene fenét eszik is....

Később annyit írt, hogy bocs, ha rosszul fogalmaz, de ő már 10 éve kint él, és lehet nem jó a magyarja. Mondtam a magyarod tökéletes, csak azt ígérd meg, hogy ott leszel értünk a repülőtéren, és várni fogsz, nem potyára megyünk ki, és ez nem este 6-kor fog kiderülni, mert akkor már necces lesz szállást szerezni. Persze ott lesz. Mondtam ok, akkor küldd át a szállás címét. És innentől kezdve megint nem került elő hosszasan. 

Akkor ráírtam az édesanyjára, de ő sem olvasta az üzenetet. Akkor ráírtam az edzőjére, akin keresztül tudtunk valamennyire kommunikálni. Az edzője megértette velük, hogy mi mindenképp kimegyünk, és ha tényleg beteg, akkor mi leszünk az egyetlenek, akik ezt meg tudják erősíteni itthon és tudják valamennyire tompítani a kialakult helyzetet. Anának 50 ezer követője van a tiktokon, szóval elég nagy eléréssel tudnánk őt pozitív vagy negatív szemszögből bemutatni.

Közben megcsináltuk itthon a tenerifei lehúzás messenger csoportot és egyre többen lettünk benne, egyre több pénz átutalására derült fény, és egyre több egymásnak ellentmondó információ látott napvilágot. 

A messenger csoportba még külföldiek is bekerültek, mert Rebeka külföldi csoportokban is hirdette a lovastúráit. Voltak, akik márciusra és voltak, akik már júniusra fizettek be. Véleményünk szerint még mindig lehetnek „áldozatok” akikhez nem jutott el a hír, mert mindig törölték a fbon a posztjainkat. De így is összejött vagy 20 fő és közel 12.000 euró lett neki átutalva, amit nem nagyon akarózik neki visszautalni, és arról sincs szó, hogy hova a francba tett ennyi pénzt???

Na én egyre kevésbé hittem abban, hogy bárki is várni fog minket a reptéren, így kellett keresni egy B tervet is. Tudtam, hogy van kint egy másik magyar nő, akire akkor bukkantam rá, amikor novemberben Rebeka után nyomoztam a fb-on. Én előtte nem hallottam róla. Ő Medi. Ráírtam, hogy mi történt velünk, és azonnal felajánlotta, hogy hozzájuk mehetünk, mert pont megürül a jurta és náluk tudunk lakni. Segített kocsit is szerezni last minute, úgyhogy ennyivel beljebb voltunk. 

Indulásunk előtt egy nappal rám írt az édesanyja Rebekának, hogy kell-e segíteni az autóbérlésben, meg van-e szállásunk, meg ha már kimegyünk, akkor nagyon szívesen kivisz a lovakhoz és lovagolhatunk is Rebeka nélkül. (gondolom az edző lány jobb belátásra bírta őt, elmondta neki, hogy az az 50.000 ember, aki Anát követi a tiktokon az sok) Elmondta hol dolgozik, küldött videót a boltról, a városkáról, megkaptam a heti időbeosztását és tök kedves volt. Segít, amikor szabadnapos kijön velünk a lovakhoz, megvár, amíg lovaglunk stb. 

Aztán este még Rebeka is előkerült és hagyott nekem hangüzenetet, hogy aggódik, hogy nélküle fogunk kimenni a lovaival, és adott pár instrukciót, hogy a csikónak „még nincs beadva a láb”....

Na így indultunk neki Tenerifének....

Mikor kiértünk, volt kocsi, felmentünk Mediékhez, volt szállásunk, etettek, itattak, jól tartottak végig, pedig vad idegen emberek voltunk nekik és nem kértek érte cserébe semmit. Ezen a ponton most még nem kanyarodnék el a történettől, az egy másik szál lesz, hogy ott mit tapasztaltunk, és Medi milyen sztoriban van éppen. Most előbb megpróbálom a Rebekás sztorit végigvinni.

Másnap 10 órára megbeszéltük Nórával, Rebeka édesanyjával, hogy találkozunk a telküknél. Ott várt a párjával együtt, és beengedtek a telekre. Itt megjegyezném, hogy magunktól nem találtunk volna oda, mivel nem is tudtuk hol van, a telekre két zárt kapun keresztül lehet bejutni és egy földúton még pár 100 métert menni. Tehát ő vitt oda minket. Amikor odaértünk láttuk, hogy nem túl nagy telken van egy lekerített rész, ahol a 4 ló van. 

Volt egy csikó, aki Rebeka állítása szerint még nincs rendesen belovagolva, volt egy egész lóformájú ló, volt egy szürke, aki sovány volt, rettenetesen mocskos és csapzott (állítólag Rebeka barátnőjének a lova, aki Amerikában van) és volt egy betegnek tűnő ló, aki feküdt a földön, mert nem tudott felállni. Mikor megnéztünk ezt a lovat, felállítottuk és láttuk, hogy az egyik lábát le sem tudja tenni a földre, olyan fájdalmai vannak. Be is volt kötözve. Addig csak feküdt a bekerített terület hátsó részében. 

A lovak előtt amúgy volt víz, és jó minőségű széna, ami külföldről jön a szigetre, csak a széna vagy 6 erős műanyag pánttal össze volt fogatva és erősen össze volt préselve, alig tudtak csipegetni belőle. Szétbontottuk a szénát, és a domináns lovat elvittük onnan, mert az nem engedte enni a beteg lovat, neki hátul viszont nem volt külön enni és innivaló. Vittünk szegénynek enni meg inni, rögtön megivott 3 vödör vizet és amíg ott voltunk 10-17-ig, addig folyamatosan evett.

Sajnos a kezdeti állapotokat nem videóztuk le, mert a franc se gondolta volna, hogy ez lesz belőle. Először azzal kezdtünk, hogy kb 2 órán keresztül trágyáztuk ki azt a területet, ahol a lovak voltak, mert kb lábszárközépig álltak a szarban és a gyanúsan tályogos patájú lónak nem tesz túl jót az ammónia... Addig evett a ló. 

Aztán megnéztük közelebbről, hogy mi van vele. Láttuk, hogy a fartövénél kilátszik a húsa és hemzsegnek benne a kukacok. Amikor ezt megláttuk, elképedtünk, és mondtuk Nórának, hogy kellene fertőtlenítő, meg betadin, meg géz, meg egy csomó minden, hogy el tudjuk látni a lovat. Ekkor ő felhívta Rebekát, hogy menjen el a gyógyszertárba, vásároljon be, és jöjjön ki. Rebeka nem nagyon akart, küldött is az anyjának egy üzenetet, hogy majd másnap kimegy, meg majd ő intézi az egészet az állatorvossal és még le is cseszte az anyját, hogy megmutatta nekünk a beteg lovat.... 

Akkor rá lett parancsolva, hogy azonnal induljon, úgyhogy vártuk. Addig befejeztük a karám kitakarítását, és elkezdtük lepucolni a többi lovat is, mert szörnyen néztek ki, a farkuk össze volt vastag csomókban rasztásodva, és merő retek volt mindegyik.

Közben Nóra mesélt sokat magukról, Rebekáról, a viszonyukról. Hogy mennyire nem bír vele, és nem is elég erős hozzá. Hogy Rebeka mennyire zsarolja őt érzelmileg (mutatott róla videót, de nem akarok erről többet írni). Hogy szeretné, ha a lovak elkerülnének a telekről, hogy legyen inkább csak egy lova egy lovardában, mert az lenne a legjobb mindenkinek. Ő is szívesen visszakapná a telkét és ott tudna gazdálkodni. Mesélt a terveikről, hogy mit szeretnének a telken építeni, ültetni. Mesélt sok nehézségről, belátta, hogy nincs semmilyen infrastruktúra ahhoz, amit Rebeka csinálni akart volna (lovastúráztatás). Nincs a telken egy hely, ahol lehet öltözni, nincs ház, nincs semmi. Rebekának se kocsija, se jogosítványa, nem is értem hogyan gondolta a vendégek szállítását, mikor Nóra állandóan dolgozik. 

Mondta, hogy mondjuk el neki mi a véleményünket hátha ránk hallgat és mondjuk neki azt, hogy március 31-ig adunk neki határidőt, hogy a lovakat eltüntesse a telekről, különben feljelentjük. De nem kell kimennünk feljelenteni, mert majd ő megteszi, csak így face to face ezt nem meri megmondani neki, mert akkor Rebeka nekitámad. Tökre egyetértett velünk, a felháborodásunkkal, hogy ez nem felelős állattartás, hogy ezt így nem lehet csinálni, hogy nem való a lányának ebben a formában a ló, és hogy kissé elkapkodta ezt a túraszervezést, mert se lova, se felszerelése (egy nyerge volt és egy patraca) se infrastruktúrája, se tudása, se alázata, se hivatalos cége, engedélye, stb nincsen. Szóval neki először ezeket kellett volna megszereznie, aztán tanulnia még sokat, majd utána csinálni ilyet. 

Elmondta azt is, hogy Rebeka nem szereti pucolni, meg trágyázni a lovakat, erre inkább megfizet valakit, aki amúgy láthatóan egy hete már a lovak környékére se nézett. Állítólag volt állatorvos a lónál 3 nappal azelőtt, de annak a lónak naponta 2x kellett volna kezelnie a sebét. Senki sem törődött napi szinten a sebeivel, a lábával és azzal, hogy nem tud enni vagy elmenni a vízig. Akkor azt mondták nekünk, hogy Rebeka 3 nappal ezelőtt volt kint utoljára a lónál az állatorvossal együtt, azóta nem.

Én azon a napon sajnáltam a Nórát, hogy ennyire nem bír a Rebekával, ő meg teljesen a mi pártunkon volt, és még bíztatott is abban, hogy mondjuk meg mi neki, hátha ránk hallgat (Ana a tiktok videójában kihangsúlyozta, hogy a szülők amúgy tökre rendben vannak, a lovak előtt van széna és innivaló).... Nem sokkal később kiderült, hogy Rebeka már mindent sokkal jobban tud mindenkinél, így nem hallgat ő senkire. 

Aztán végre kiért ő a cuccokkal és elkezdtük csinálni a fertőtlenítő oldatot. Rebeka oda sem jött hozzánk (nem tűnt betegnek, és nem voltak rajta kiütések. Lehet voltak decemberben, de január közepén már nem látszódott rajta. Édesanyja mutatott fotókat a foltokról, én nem vonom kétségbe, hogy igaz volt, de már elmúltak) 

Amikor Nóra odaszólt Rebekának, hogy „menj már nézd meg, hogyan csinálják a lányok”, csak annyit mondott, hogy ő azt tudja. Na akkor Ana ezen kiborult és elkezdett vele kiabálni, hogy azonnal menjen oda és akkor csinálja ő, ha annyira okos. Kezébe adta a fertőtlenítős cuccokat, de ő csak nézett. Közölte, hogy nem fog hozzányúlni a lóhoz, mert megfertőzi. Mondtuk neki, hogy ez hülyeség, és a lónak kisebb baja is nagyobb annál... Amúgy ekkor nekünk már azt mondta, hogy ő jár ki hozzá minden nap, mert ő adja be neki az injekciót, ezek szerint akkor nem fertőz? Vagy nem jár ki...

Ráborította a farkára a fertőtlenítőt majd hátat fordított és elment. Mi megcsináltuk, amit ő nem, majd odamentünk hozzá és 17 percen keresztül elmondtuk a véleményünket neki a felelős állattartásról, hogy a lovazás nem annyiból áll, hogy kimegyek, megsimogatom, felülök rá és kész, hanem egy lóval minden nap törődni és foglalkozni kell, pláne 4 lóval, pláne beteg lóval..... (fel van vége a „beszélgetés”.) Azért van idézőjelben, mert ő meg sem szólal. Mondtuk neki, hogy mondjál már valamit. Erre: „bármit mondanék az nekünk nem lenne jó”.

„De basszus, semmit se mondasz....!” És nem is mondott semmit. A végén odanyomott egy sértődött köszit és el is ment a telekről.... Szívünk szerint elkaptuk volna a nyakát és belenyomtuk volna a trágyába, de ilyet nem tehettünk sajnos, és otthagytuk volna neki az egészet, de sajnáltuk a lovat. Csináltunk néhány felvételt, az anyja látta, nem szólt, hiszen aznap még egyetértett velünk, jól jött a segítségünk, és ő is látta, hogy mi folyik ott. (másnapra ezt elfelejtette)

Na mindegy, lekezeltük a farkát fertőtlenítővel, akkor láttuk, hogy a farkán a szőr foltokban hullik kifelé. Én nem értek a lovak anatómiájához, de a farktő alatt kb 25 centivel találtam egy kb 1.5 centi átmérőjű lyukat, amiből egy szalmaszállal vagy 20 kukacot bányásztam ki. Ezt kellett volna felvenni videóra. Akkor már Nóra is elment dolgozni, így ott maradtunk Tonyval, a párjával hármasban, akivel sok közös nyelv nem volt, de neki mutattuk ezt, és ő is el volt borzadva. Ana kb ekkor borult el annyira, hogy csinált egy tiktok videót, ami 17 órát élt meg a neten (letiltották), de így is több, mint 170.000 ember látta. 

Utána visszavágtam a farkát, amennyire muszáj volt, kimostuk belőle a vért és a kukacokat. Van róla videó....

Aztán megnéztük a lábát. Rebeka azt mondta, hogy tályog lehet a patáján és le van róla szedve a patkó. Nos nem volt a patáján tályog és a másik lábáról volt leszedve a patkó. A bedunsztolt lábán rajta volt, amit azonnal le kellett szedni. Eszköz híján egy fejsze és egy laposfejű csavarhúzóval kínlódtuk le róla a patkót vagy ¾ óra alatt. Erről is van videó. A munka oroszlánrészét Ana csinálta, iszonyú melóval és szenvedéssel, de végül sikerült leszedni róla. 

A patája felett a csüdnél volt egy lyuk a lábán, amiből folyt ki a genny és be tudtunk nyúlni az ujjunkkal. Kitakarítottuk és öntöttünk bele betadint. Megcsináltuk ott is, amit tudtunk, visszakötöztük és tettünk rá egy patacipőt, hogy szárazon legyen. Aztán az első lábán is találtunk egy sebet, ami szinté nyomásra gennyezett, azt is lekezeltük. Utána fertőtlenítős samponnal lemostuk az egész lovat. Ő meg szegénykém olyan hálás volt és csak evett, evett egész nap. Mikor mindennel végeztünk, tettünk még nekik szénát, vizet, összepakoltunk és eljöttünk. Hazavittük Tonyt és így volt kb este fél 6. Ez volt az első napunk Tenerifén.

Második nap Medi szervezett nekünk délutánra egy lovaglást a Teide nemzeti parkban, ami csodás volt. Kiderült, hogy ott vagyunk a telküktől kb 10 percre és gondoltuk menjünk oda és nézzük meg a lovat. Írtam Nórának egy üzenetet, hogy odamennénk 5 percre, csak ránézni, mert érdekelt minket, hogy mi van vele. A kapu zárva volt, így a kerítés mellett a külterületen elindultunk a telkük irányába. Közben megnéztem, hogy elolvasta-e már az üzenetet, de nem, így rácsörögtem. Felvette és azonnal elkezdte mondani, hogy mi milyen szélhámosak vagyunk, meg hogy csak kihasználtuk őt, hogy kimehessünk a telekre, és mindezt az egészet csak azért csináltuk, mert lájkvadászok vagyunk. És különben is ő megtiltotta, hogy mi videózzunk, mi meg végig videóztunk mindent és ezzel megsértettünk valami spanyol törvényt. Meg bemásztunk a telkére, ezzel is törvényt sértve és különben is tegnap este is volt valami mozgás a telkén este 20.36-kor, azok is tuti mi voltunk..... 

Basszus fél 6-ra vittük haza Tonyt, onnan a szállásunk még egy óra volt kocsival, gondolja, hogy este fél 9-kor a tök sötétben visszamentünk? És aznap sem vádolhat birtokháborítással, mert a kerítés mellett kívül a próbáltunk odamenni egy földúton, de mikor Nóra elkezdett magából kikelni a telefonban (ugyan mondta, hogy menjünk oda), de a hangnem miatt nem mentünk tovább, hanem visszamentünk a kocsihoz. Szóval nem tud minket mivel vádolni. Közölte, hogy mi tisztességtelenek vagyunk, meg még a fejünkhöz vágott ezt azt, aztán Ana közölte vele, hogy b@szódjon meg és rányomta a telefont....

Utána még küldtünk neki 1-1 hangüzenetet, amiben elmondtuk mindketten, hogy mennyire méltánytalan ez az egész, amit művelnek. Ők loptak el 12.000 eurót tőlünk, mi kimentünk a saját költségünkön, kivakarjuk a lovat a gennyből meg a trágyából, segítünk nekik, előző nap még nagy volt az egyetértés, az őszinteség, még ő akarta feljelenteni a lányát, ma meg mi vagyunk a tiszteségtelen lájkvadászok.... hát szép....

De arról, hogy mégis mikor akarják visszafizetni a pénzünket, mélyen hallgatnak a tisztességes vállakozók....

Sajnos a lóról több infónk nincsen, nem láttuk többet. Nóra közben le is tiltott, de náluk ez a szokás, úgy hallottam. Állítólag lesz egy öröksége Rebekának, abból lehet, hogy visszaadják azt a pénzt, amit átutaltunk, és az isten tudja mire költöttek el, mert karámfára nem, ugyanis egy szál villanypásztor volt csak kihúzva. Az ügyvédem azt mondta, hogy írassunk alá vele egy tartozáselismerő nyilatkozatot, és akkor van esélyünk, hogy az örökségből megkapjuk a részünket. Én írtam gyorsan telefonon egy ilyet és átküldtem neki, de nem jött válasz. Aztán az utolsó napunk délutánján jött tőle kb minden károsultnak egy tartozáselismerés (vajon honnan vette ezt?), hogy elismeri, hogy lóg x euróval és majd 2025 december 31-ig kifizeti. Én 2024 novemberében utaltam, akkor miért tart 13 hónapig visszafizetni? Kamatokat számoljunk fel? 

Kint Tenerifén sok a magyar (nincsenek is jó véleménnyel egymásról), őket is ismerik többen. Amikor ez a méltánytalan dolog történt, eldöntöttük, hogy feljelentjük, mert mégiscsak 12.000 euróról van szó, és az a ló, ha valaki nem segít neki, akkor nem húzza sokáig. Rögtön találtunk valakit, aki jött tolmácsolni ingyen és még magyar ügyvédet is intézett nekünk. Szóval az utolsó napunk reggelén a bíróságon kezdtük, ahol is hivatalos feljelentést tettünk a Tenerife Horseback, Farkas Rebeka ellen sikkasztásért, állatkínzásért és azért odaírtuk azt is, hogy nem legális a „vállalkozása”.

Itthon kitettem az Országos Lovas Fórumban a sztori rövid és GDPR-PC változatát, amit Nóra azonnal betámadott (legjobb védekezés a támadás) és megfenyegette az adminokat, és elmondta nekik, hogy ellenünk is feljelentést tesz, rágalmazásért, becsületsértésért, engedély nélküli felvételek megosztásáért, birtokháborításért, és hogy tönkretettük a vállalkozásuk hitelességét és sikerességét....

Milyen vállalkozás? Mi tettük tönkre? Hitelesség? Hol? Mikor? Söprögessen már kicsit a saját portáján, és jó lenne, ha helyettünk inkább a saját lányával beszélgetne el egy kicsit, majd baromi gyorsan odaülnének a gép elé és visszautalnák a pénzt mindenkinek. Nem is értem hogyan gondolták, hogy lenyúlnak kb 5 millió forintot és elsunnyogják az egészet? (ennyiről biztosan tudunk, azt összes banki átutalási bizonylat nálam van).

Szóval ennyit a Tenerife Horseback hitelességéről és sikerességéről. Báááár, ha jobban belegondolok minimális erőfeszítéssel, sokkal kevesebb idő alatt keresett 5 millát, mint bárki közülünk, így azért ezt a maga módján lehet sikeresnek hívni, max nem tanácsos utánozni...

Sajnáljuk, hogy ez lett belőle. Amúgy az ötlet jó volt, csak az ötleten kívül semmi nem volt meg hozzá. Mi még a lenyúlás ellenére is tök jószándékúan, együttérzően és segítőkészen álltunk hozzájuk, és most mégis mi vagyunk a tisztességtelen, szemét lájkvadászok, akik csak kihasználtuk őket....

Ez lett volna a Rebekás sztori, aminek még lesz folytatása. Nekünk vannak videóink, hanganyagunk, ők meg egyik légből kapott vádat sem tudják bizonyítani.

Kiemelném, hogy ez a sztori csak itt Rebekáéknál volt. Mi a szigeten két másik helyen voltunk lovagolni, azok mind szuperek voltak, a lovak jól voltak tartva, minőségi szénával, egészségesen, nagy karámban, stb. Szóval nem ez az általános, a többi lovas hely rendben volt, ebből ne vonjatok le olyan következtetéseket, hogy Tenerifén ez van, és emiatt nem mentek máshová lovagolni. Hatalmas élmény a vulkán környékén vagy az óceánparton lovazni, csak ajánlani tudom, hogy ne hagyjátok ki a többi lehetőséget.

2, Nos a másik sztori. Medi tök ismeretlenül azonnal befogadott minket az otthonába, intézett nekünk autót, mire kiértünk leszervezett nekünk két lovaglást, elvitt minket a sziget legnagyobb lovas ünnepségére, ellenszolgáltatás nélkül etetett, itatott minket, mostunk nála, és végig azt kérte, hogy ne említsük meg a nevét, mert egyáltalán nem ezért csinálta és nem akar semmilyen módon belekeveredni ebbe sem. 

Kérdeztük, hogy miért, és mi az, hogy ebbe SEM? 

Elmesélte, hogy volt egy ügy 2023-ban, ami ugyan az ő tanyájukon történt, de neki semmi köze nincs hozzá, hiszen még az országban sem volt, de mégis vele kötik össze, és őt húzzák le vele. Amúgy ezt a Rebekás ügyet is keverik vele, mert az ő neve ismertebb itthon, magyar lovas nő Tenerifén, akkor csak ő lehet. Egy csomó ember fejében tettem helyre a posztom után én is, hogy MEDI ≠ REBEKÁVAL.

Medi 17 éve él kint, ő is lovazik, de csak szerelemből és a saját szórakoztatására. Az ő lovain nem lehet lovagolni (mi sem ültünk rajtuk). Önkéntesek mennek ki hozzá segíteni neki ellátni a két lovát (akik előtt egész nap ott a kaja meg az önitató), hogy amíg ő dolgozik, addig a lovak ne legyenek felügyelet nélkül, ha bármi történne. Medi lovai igen jó bőrben vannak, ki van nyalva a fenekük, mindenből a legjobb, legszebb van nekik. Az önkénteseknek alig van dolguk, napi 1-2 óra alatt megvannak, cserébe ő szállást és kaját ad nekik. A szállás egy „barlangszoba”, ami annak a háznak a része (egy szobája), ahol ők maguk is laknak. Bele van vájva a hegybe egy jól megcsinált, kifestett, burkolt, berendezett hatalmas szoba, ami mellett közvetlenül ott a fürdőszoba, konyha és a nappali. Cserébe télen meleg, nyáron hűvös. Ez a barlangszoba itt a szigeten egy tök normális lakhatási forma, sokan laknak így, mert a hegy miatt ez egy adottság, és így olcsóbb az építkezés. Nála ennyi történik és mindez olyan családias légkörben, hogy az önkéntes nem is jó szó, hanem inkább visszajáró barátokat mondanék. Az ő önkénteseinek egy önkéntes megállapodást kell aláírniuk, mielőtt odamennek, ebben minden le van írva.

Az ő sztorija az, hogy 2023. júliusában ő hazautazott Magyarországra, a saját fia esküvőjére, miközben két önkéntes lány, és az egyiknek a barátja összebalhéztak nála, mert a közösen csinált programokat mindig csak az egyik fizette. Amikor a másik lány úgy döntött hazamegy, akkor mondták, hogy számoljanak el. A lány nem akarta odaadni nekik a pénzt (115 euró, benzinpénz, Loropark belépő, stb) és emiatt elvették a telóját, hogy akkor kapja vissza, amikor odaadta a pénzt. Na ebből lett a dulakodás, és elvileg az egyik szerencsétlenül ráesett a másikra és eltört az orra. De nem is ez a lényeg, hanem az, hogy Medi nem is volt a szigeten, mégis őt keverték bele az egészbe.... és most meg mossák össze a Rebekás sztorival is. 

A lánynak jó nagy hátszele van, az apukája ügyvéd, és nem tudjuk miért, de most gondolta úgy, hogy ki kell tálalnia az ügyet a nyilvánosságnak és megjelentetni a sztorit. A cikket először a police.hu hozta le egyoldalú vallomás alapján és néhány hete a Telexen is megjelent, amit a média remekült el is ferdített, csak hogy eléggé clickbait legyen. Először is azt írja, hogy lovardában történt. Ott nincs lovarda, nem lehet lovagolni. Medit úgy említik, hogy munkáltató vagy munkát adó. Itt nincs munka, meg fizetés, itt önkénteskedés van, cserébe szállást és ételt kap. Mivel az ügy még az ügyészségig sem jutott el, Mediéket még ki sem hallgatták, így ő nem nyilatkozhat, és nem tudja megvédeni magát a hülye vádaktól. A magyar közösség meg hozza a szokásos jóindulatú formáját, és rögtön kígyót, békát kiabálnak össze úgy, hogy fogalmuk sincs semmiről. Jellemző.... Senki sem szeret otthon söprögetni....

Mi úgy éreztük kint, hogy szeretnénk ezt leírni, már csak azért is, hogy ne keverjék a Rebekás sztorival, viszont ha ezt nem írom le, akkor meg nem kerek a történet. Így megfűztük Medit, hogy legalább ennyit hadd írjak meg, hátha ezzel sikerül a fejekben kicsit rendet rakni.

Ennyit tudtunk kideríteni az egy hét alatt, amíg kint voltunk. Igaz el is ment vele a fele nyaralásunk, de legalább két dolognak is a „végére” jártunk. 

Ettől függetlenül pedig tök jó volt, nagyon sok jó élménnyel gazdagodtunk, remek, önzetlen és segítőkész embereket ismerhettünk meg. A sziget csodálatos, változatos, lovagoltunk is, vágtattunk az óceánban, láttunk egy csomó szépet, nincs okunk panaszra. Ha még a pénzünket is visszakapjuk, akkor 5✶-os volt. Egy témában maradt hiányérzetem csak, nagyon remélem, hogy az a szép szürke, jobb sorsra érdemes ló jobban van, és hamarosan jobb kezekbe kerül. 💖

A blogot légyszi osszátok meg a fb oldalamról, hadd jusson el minél több lovashoz.

A videókat itt tudjátok megnézni, mert túl nagyok és nem engedte ide feltölteni: 

https://drive.google.com/drive/folders/1WcXet2cqCF23wxq8GG0OI7Xjdu8q0oIV?usp=sharing