Jizerska 50
2015. január 11.
Múlt hétvégén kiutaztunk Csehországba a híres Jizerska Worldloppet sífutó versenyre. Az időjárás ezen a hétvégén Európa szerte több nagy versenyt is elmosott, mi is izgultunk, hogy mi lesz, mert tavaly ez a verseny hóhiány miatt elmaradt. Szombaton 13 fok volt és szakadó eső, de éjszakára komoly lehűlés jósoltak.
Nem tudtuk reggel mi vár majd ránk, és azt sem, hogy hogyan waxoljunk. A klasszikus stílusnál a tapadó wax kardinális, mert erről lép el a versenyző, és ha ez nem sikerül, akkor sok sok kilométeren keresztül csak a küzdelem van, kicsúszó lécek, karból való erőlködés, rengeteg feleslegesen elfolyó energia. Viszont a waxolás egy külön tudomány, amit elsajátítani nem is olyan egyszerű dolog…
Megkérdeztük a Swix-et, hogy mit ajánl, de azt már nem lehetett beszerezni sehol. Hát jó, akkor hozott anyagból kell dolgozni…
A futóknak olyan könnyű. Felveszik a hiper-szuper futócipőt, és kész. Azzal nem tudnak melléfogni. A sífutásnál az még kevés, hogy jó léce van az embernek. A wax nagyon sokat számít, mindkét stílusban, de a klasszikus stílusnál ezen valóban sok múlik (persze a profiknak mindegy, mert ők végig párosbotozzák az egészet… :-)
Ez a verseny hagyományosan 50 km-en keresztül kanyarog a fenyvesek között egy hullámos vonalvezetésű keskeny pályán. Voltak emelkedők is bőven, és tökéletes viszonyok között pihentető, hosszú lefelék.
Nos a tökéletes viszonyoktól nagyon messze voltunk. A szombati esőtől felázott pálya reggelre totál megfagyott, nyomot csak nyomokban lehetett felfedezni, amit a több, mint 4000 versenyző egy pillanat alatt a semmivel tett egyelővé. A keskeny pályán előzni nem nagyon lehetett az első 30 kilométeren, így az ember a rajt után szépen beállt a vonatba és ment a többiek tempójában. A pályán a tócsáktól a jégpályáig, a hókásától a jégdaráig minden volt, közben eleredt a hó és végig pofaszél volt és mínusz.
A szervezők végül az extrém időjárásra hivatkozva a hagyományos 50 km-es távot kénytelenek voltak 4 km-rel rövidíteni, így végül a teljes mezőny 46 km-t futott.
Kb az első 8 km egy konstans felfelé volt, utána jöttek laposok, lejtők, hullámok, 30 km-nél volt egy nagyon meredek kb 2 km-es hegy, utána már megint laposabb és kisebb-nagyobb dombok váltogatták egymást a végéig.
A frissítőállomások kifogástalanok voltak, a hangulat is szuper volt. Rengeteg esést láttam, mert a jeges lejtők végén lévő éles kanyarokat nem mindenki tudta bevenni. Nyom sem volt, amibe be lehetett volna állni, így volt, hogy a lefelé fárasztóbb volt, mint felfelé menni. Sok hótányér volt szanaszét, eltört botok...
Az egyik lejtő két oldalán árokszerűség volt, tele jégkásával-vízzel. Az egyik szerencsétlenül járt versenyző pont ott száll el, bele a közepébe. Éppen akkor próbált kikászálódni a vízből, amikor elszáguldottam mellette. Láttam, hogy úgy esett bele az árokba, hogy kb nyakik merült a jeges vízben… Szegényt sajnáltam nagyon.
A pálya mellett egyesével ki voltak rakva a kilométerjelző táblák. Kb fél távnál lehetett valahol az a rövidítés, amivel a szervezők 4 km-t kurtítottak a pályán és fordítottak előbb vissza, így én csak azt vettem észre, hogy az 21 km után milyen hamar odaértem a 25-höz. Hű de jó vagyok gondoltam, és folytatódott a számlálás egészen 50km-ig, a célig. Csak másnap szereztünk róla tudomást, hogy azon a 4 km-en nem tudtak pályát csinálni.
Aztán jött végre az 50-es tábla és én beértem a célba. Ati már előbb beért, úgyhogy ő már ott várt engem. Gyors öltözés, letoltuk a szervezőktől kapott nagyon rossz, de legalább forró levest, és mentünk haza. Ott pakolás, és irány Prága, mert már várt ránk a prágai sör és a knédli, amit egy ilyen nehéz nap estéjén igazán megérdemeltünk :-)
A következő verseny a König Ludwig Lauf, 50 km. Remélhetőleg tökéletes pályán, verőfényes napsütésben és 0 fok körüli időjárásban lesz megtartva… :-)
Több képet a versenyről ide kattintva találsz.
